A Makó-landori erdő közigazgatásilag Makóhoz és Marosleléhez tartozik. Az itt húzódó hullámtéri erdők tájképileg és kialakulásukat tekintve is jól elkülönülő egységet alkotnak. Mind botanikailag, mind zoológiai szempontból eltérnek a középső és a déli Tisza-szakasz hasonló erdőtársulásaitól. A terület uralkodó erdőtípusa a keményfa (tölgy, kőris, szil) ligeterdő, kisebb arányban puhafás (fűz, nyár) ligeterdővel találkozhatunk. Az erdők területe fontos kapu, kilométereken át jelent élőhelyi kapcsolatot az erdélyi a bánáti között. Az eddig előkerült védett növények a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) és a réti iszalag (Clematis integrifolia). Igen változatos a terület gerinctelen faunája. A csigák közül mindenképp említést érdemel a bánáti csiga (Chilostoma banaticum), amelynek a Déli-Kárpátok, a Bihar-hegység és a Keleti-Kárpátok külső oldala képezi előfordulási területét. A dél-alföldi megtelepedése és terjedése kuriózumnak számít, és a terület az egyik legjelentősebb hazai lelőhelye. Az eddig előkerült 12 védett bogárfaj közül fokozottan veszélyeztetett az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), a szárnyas futrinka (Carabus clathratus), a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) és az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis). A szárnyas futrinkát kivéve mindegyik faj leginkább az öreg tölgyesekhez kötődik. A területről eddig 41 fészkelő madárfajt mutattak ki. Közülük természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a citromsármány (Emberiza citrinella), a csuszka (Sitta europaea), a nyaktekercs (Jynx torquilla), a kis fakopáncs (Dendrocopos minor), a halvány geze (Hippolaris pallida), a sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) és az erdei pityer (Anthus trivialis), mivel ezek a fajok az Alföldön igen ritkán és csak szigetszerűen fordulnak elő, kizárólag öreg erdőkben találkozhatunk velük. A ritka madárfajok közül feltétlenül meg kell említeni a kabasólymot (Falco subbuteo), a szalakótát (Coracias garrulus), a gyurgyalagot (Merops apiaster), a búbos bankát (Upupa epops), a fekete harkályt (Dryocopus martius) és a hollót (Corvus corax).
