Az országban sehol sem sütnek olyan finom túrós-lepényt, mint Makón, ugyanis nálunk a kifejt tejet több évszázados gyakorlat szerint beoltják, és a tejfölös, vajas oltástúróból készül a lepény. Nem hiába jegyezte meg róla Kassai Vidor komikusszínész, aki gyermekkorában, a 19. század közepén élvezettel fogyasztotta szombat délutánonként makói a túrós lepényt, hogy „barnáspirosra sült hártya alatt csak úgy szotyog-lotyog az istenáldás”. Palugyay Imre 1854-ben megjelent országleírásában fontosnak tartotta megjegyezni: „A lepény vékony tésztára rákent vajas túróból, oltásból készül, mely megsülvén olvadékonysága s kellemes íze miatt igen kedves eledel”. Messze földön híre járt a makói lepénynek, úgyhogy 1858-ban Gyulára látogató Ferenc József és Erzsébet királyné látogatásakor tizenkét makói asszonyt hívtak át lepénysütésre, amely a királyi párnak annyira ízlett, hogy valamennyien kaptak kosárkába helyezve egy-egy arany tízkoronást. Justh Gyulát a 48-as olvasókörökben mindig túrós lepénnyel kínálták.
