Kálvária utcai Kápolna és Kálvária
Kálvária (a lat. calva, 'koponya' szóból): magaslat ('hegy') Jeruzsálem falain kívül, a keresztáldozat helye. A szó a Golgota értelmező fordítása: 'koponyák helye'. A kálvária Jézus idejében a kivégzések keresztre feszítések helye volt. Földjében beásva álltak a keresztek függőleges szárai, ezekre húzták föl a vízszintes szárra fölszegezett halálraítélteket. A másik értelmezése a szabadban fölállított stációk (oszlop, kereszt, kápolna), melyek képeken, domborműveken bemutatják Jézus útját Poncius Pilátus házától a megfeszítés helyéig. Az utolsó állomás Jézus és a latrok keresztjei. Az idevezető stációk száma általában 14. A kálváriák a 16. században, az ellenreformációval terjedtek el széles körben. A Rákóczi-szabadságharcot követő évektől a 18. sz. közepéig fölépült a pécsi, gellérthegyi, gyöngyösi, bodajki, veszprémi, váci, makói, szekszárdi, mátraverebélyi, pannonhalmi golgota.
A makói Kálvária kápolna és Kálvária nemcsak városunk egyik legrégibb szakrális emléke, hanem a magyar nyelvterületen is az elsők között jegyzik.
A Kálvária-kápolnát Jankovich Pál prépost építtette 1734-ben, nem tudjuk pontosan, hogy a kálvária ugyanebben az évben elkészült-e, de az 1754-ből származó Steinlein-féle térkép Calvaria berg jelzéssel tünteti föl az apszissal ellátott kis kápolnát, előtte a Golgota három keresztjével. Ezek valószínűleg fából készültek, a Megváltó és a két lator bádog alakjával ellátott kereszteket a hívek gondozták. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1835-ben a kápolna előtti fakeresztek jó állapotúak, majd az 1859 - es feljegyzés már közepes állapotú fakereszteket említ.
A mai kőkereszteket „Isten dicsőségére építette Börcsög Ferenc és hitvese Varga Ágnes. 1869.” A középső kereszt 115 cm magas négyzetes hasáb alapzaton áll; a kereszt 260, az öntöttvas korpusz 93 cm nagyságú. A klasszicista timpanonnal ellátott stációkat 1880-ban az alábbi személyek áldozatkészségéből állították: 1. Kun László, 2. Kiss Mihály, 3. Tézsla István, 4. Török Antal, 5. Bagaméri István, 6. Tamás János, 7. Csepregi Erzsébet, 8. Kiss József, 9. Tézsla Terézia, 11. Nacsa László, 12. Fodor Pál, 13. Juhász István, 14. Gyűjtésből.
A kálváriánál a főbb egyházi ünnepeken: Gyertyaszentelőkor, Péter-Pál napján, a Szent Kereszt fölmagasztalásakor, Nagyboldogasszony ünnepén, a keresztjáró napok alkalmával a körmenet a kálváriához és a húsvéti ünnepeken tartottak szentmisét. Szent Márk napján búzaszenteléssel egybekötött ünnep volt.
A kápolna néprajzi értékű szakrális kincse a vitrinben elhelyezett öltöztető Mária-szobor (skapulárészobor) volt. (Jelenleg a szegedi egyháztörténeti múzeumban tekinthető meg.) Makón a Mária-szobrot az egyházi év ünnepeinek megfelelően nem öltöztették át, a szoborhoz ruhatár nem tartozott. A kápolna másik különlegessége a naiv bájjal készített, szent sírt őrző két deszkakatona. Húsvét vasárnapján hajnali 2 órakor jöttek a hívek Jézust keresni a szentsírban; ekkorra a fakatonákat eltették a sír mellől.
Források:
Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc dr. Szeged: Csongrád Megyei Önkormányzat. 2000.
https://web.archive.org/web/20080420094241/http://www.mako.hu/vallastortenetiprogram
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/index_3.htm
KÁLVÁRIA KÁPOLNA
(Kálvária utca 80., barokk, 1734.; műemlék)
A középkori Makót a török háborúk elpusztították. A lakók azonban visszatértek, és az uralkodó védelme alatt újra „megülték” a várost (1699). A katolikus hívek lelki gondozását ekkor a szegedi ferences barátok látták el. Hajóval érkeztek az akkor még vízjárta pusztákon keresztül, és itt, a Kálvária dombnál kötöttek ki. A domb a város legmagasabb pontja, egy ősi „kunhalom”, kora bronzkori halomsír. Erre magaslatra építtette Jankovich Pál prépost a város első szakrális téglaépítményét, a Kálvária kápolnát 1734-ben, a Boldogságos Szűz Mária hét fájdalmának tiszteletére. Búcsúnapja július 16. Az épület az akkori városközponttól viszonylag távol esett, környékét csak 1815-től építették be.
Az építmény egyszerű, népies barokk alkotás, amelyen a hivalkodó pompának nyoma sincs. Tervezőjét nem ismerjük, építője sem makói mester, hiszen Makón a megtelepedés után néhány évtizeddel egyetlen pallér sem működött. Vaskos tornyának oldalait zsalugáteres, szalagkeretekkel és szegmentívekkel ellátott ablakok díszítik. Középen rózsaablak szerű ovális nyílás. A toronysisak alacsony, bádoggal fedett. Az utca felől nézve a főhomlokzat a torony szélességében kissé kiemelkedik (középrizalit), két szárnyát íves szoborfülkék tagolják. A vízszintesen végéigfutó párkányt eredetileg duplán rakott hódfarkú cseréppel fedték.
Belül a torony boltíves pilléreken nyugszik, itt a födém boltozott, a kápolna hajójában viszont sík. Az apszisban téglából falazott, íves nyílással ellátott egyszerű oltárt láthatunk. A kápolna féltett kincse a vitrinben elhelyezett „öltöztető Mária szobor” (úgynevezett skapuláré szobor), valamint két, szent sírt őrző katona deszkából készített figurája.
Az épület alatti kriptákat 1988-ban tárták fel a szakemberek, amelyekben egy 18. század közepéről és két 19. század elejéről származó sírt találtak. Előbbi a kápolna építtetőjének, Jankovich Pál prépostnak lehet a nyughelye.
A kápolnát Jézus keresztútját ábrázoló, klasszicista timpanonnal ellátott stációk veszik körül. A főhomlokzat előtt Golgota: középen a megfeszített Jézus, mellette a két lator kőből készült alakja. A keresztek érdekessége, hogy háromosztatú, stilizált tulipán motívumban végződnek. A Golgotát 1869-ben, a stációkat 1880-ban készítették a hívek adományaiból.
A Nagyhéten mindennap miséztek a kápolnában, délutánonként pedig pap nélküli keresztúti ájtatosságra gyűltek össze a hívek.
Nagycsütörtökön körmenetet tartottak, elmentek a temetőkápolnába, majd visszatértek a Kálváriához, ahol hajnalig imádkoztak. A jelképes szentsír fel volt díszítve, mellé állították a kápolna festett deszkakatonáit. A nagypénteki körmenet részeként a hívek felkeresték a stációkat, és végigjárták a keresztutat. A húsvéti szertartás vasárnap, hajnali kettőkor ért véget, amikor a hívek a feltámadt Krisztust keresték a sírban. Ekkora a fakatonákat már eltávolították a jelképes sír mellől.
Urbancsok Zsolt
