Református ótemető – Verebes utca

A református ótemetőt 1759-ben nyitották meg, területe 10728 n. öl volt. A nép még a 20. században is török temetőnek nevezte. A temetőt a belső legelő kimérésekor, 1861-ben déli irányban megnagyobbították, azóta területe nem változott.

Jeles személyek

DR. BÁLINT NAGY ISTVÁN 1893—1931

A makói kórház orr-, fül-, gége osztályának főorvosa. Orvostörténész, a szegedi egyetem magántanára. Legismertebb műve: Kolerajárványok Csanádvármegyében.

DR. BALOG JÓZSEF 1905—1980

Körorvos, Makó város tisztiorvosa, a Csongrád Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás osztályvezető főorvosa. József Attila osztálytársa, legjobb makói barátja.

DR. BÁNÁTHY PÉTER 1884—1961

Református lelkész, gimnáziumi hitoktató.

DR. BATKA ISTVÁN 1896—1971

Körzeti- és iskolaorvosi munkáján túlmenően elévülhetetlen érdeme a marosi gyógyiszap és a fürdő gyógyvizének elemzése és hasznosítása.

BÚZÁS LÁSZLÓ 1907—1993

Tanár és helytörténeti kutató, a József Attila Múzeum egykori igazgatója. Történelem—földrajz—latin szakos oklevelét a budapesti egyetemen szerezte. Nevelői pályája során a makói református polgári iskola tanára, a Kálvin téri Általános Iskola igazgatóhelyettese, a Szent István téri Általános Iskola igazgatója, a gimnázium tanára, a dolgozók gimnáziumának vezetője. Mint történészt a sajtótörténet, az utcanév kutatás és a történeti források fordítása foglalkoztatta.

BUDAY GÉZA 1882—1954

A makói gimnázium magyar—latin szakos tanára, majd igazgatója. Több ifjúsági regénye látott napvilágot.

DR. DIÓSSZILÁGYI SÁMUEL 1882—1963

Literátor főorvos. 1920-tól 1961-ig a makói kórház belgyógyász főorvosa. A Stefánia Szövetség hangversenyeinek szervezője. Szoros barátság fűzte Móra Ferenchez, fölkarolta a falukutatók mozgalmát, kapcsolatba került Móricz Zsigmonddal. Nagy sikere volt Orvosi intelmek c. munkájának. Hollósy Kornéliáról maradandó értékű monográfiát írt.

DR. GALAMB SÁNDOR 1878—1956

Galamb József a T-Ford modell fő konstruktőr bátyja. Tanulmányait a budapesti és a kolozsvári egyetemen végezte. Ügyvéd, a makói református egyház főgondnoka, egyházmegyei tanácsbíró, a Makói Friss Újság főszerkesztője, a Hagymakertészek Szövetségének elnöke.

JUHÁSZ ANTAL 1797—1873

Református lelkész. A belvárosi gyülekezetben 48 évig szolgált.

HALÁSZ ÁRPÁD 1858—1904

A makói botanikai kutatások elindítója és népszerűsítője. Természetrajz—kémia szakos tanárként a helyi községi polgári leányiskolában, majd a főgimnáziumban tanít. Cikkei a Maros c. lapban jelentek meg. Összegző munkája: Makó város és környéke eddig ismert növényeinek jegyzéke.

HAJDÚ GÁBOR 1902—1971

Református lelkész, a honvédi és az újvárosi gyülekezetben szolgált.

DR. NAGY DEZSŐ 1912—1992

A makói kórház sebész főorvosa. Lelkes sportbarát.

NAGY GYULA 1907—1983

Makói születésű szobrászművész. A református és a katolikus temetőben több síremléke áll, a városban fölállított munkái: A megriadt nő, Petőfi, Úttörő kút fiú alakja, József Attila dombormű.

NAGY KÁROLY 1858—1942

Református lelkész, 1906-tól az újvárosi, 1909-től a belvárosi gyülekezetben szolgált. Versei a helyi lapokban, összegyűjtve könyvalakban láttak napvilágot.

RAFFAI SZILÁRD 1905—1983

A makói gimnázium kémia—fizika szakos tanára, a helyi zöldségkutató állomás vegyésze.

SZIRBIK MIKLÓS 1781—1853

Református prédikátor, történetíró. Makóra 1817-ben hívták meg lelkésznek, 1828-tól első prédikátor. 1835—36-ban írta meg Makóról szóló maradandó értékű munkáját, Makó városának közönséges, az abban levő református eklézsiának különös leírása.

SZIRBIK SÁNDOR 1889—1958

Előbb újvárosi, majd belvárosi református lelkész. A személyi kultusz idején elmozdították állásából, meghurcolták. Móricz Zsigmond zengő hangú prédikátorként jellemezte.

SZUNDY JENŐ 1883—1974

Vasdiplomás kertészmérnök. Kertészeti főintézőként megalakította a Csanád megyei Gyümölcsészeti Egyesületet. Népszerűsítő cikkei a helyi lapokban jelentek meg. Emlékét utcanév őrzi.

A gombos és hajóorr alakú fejfák

A gombos fejfák négyzetes keresztmetszetű tölgy vagy akác oszlopokból állottak, melynek feje csillag, buzogány vagy turbánszerű díszítésű. A legrégibb darabokon a faragás volt a fontos, nem a fölírás, gyakran csak az elhunyt nevének kezdőbetűire szorítkozott. Egy másik típusa a fejfáknak a gombos fák mellett az, amidőn a fejezetét célszerűségi szempontokból úgy képezték ki, hogy az alatta lévő síriratot az idő viszontagságaitól megvédjék. Néprajzi különlegességnek számítottak a hajóorr alakú fejfák is. Vízimolnárok és halászok sírját jelölték meg vele. Régebben nagyobb számban fordultak elő a református temetőben. A gombos és hajóorr alakú fejfáinkból egyetlen sem maradt meg korunkra. A szépen megfaragott fejfákat kék—piros színre festették. Ez talán összefügghet Makó történeti címerének és zászlajának kék—piros színével.

Kristó János síremléke a makói temetők egyetlen népi eredetű gölöncsér munkája. Gyerekei cserép- és téglaégetők voltak, ezért a sírkövet agyagból mintázták, magyaros levéldísszel keretezték, majd kiégették.

Források:

Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc dr. Szeged: Csongrád Megyei Önkormányzat. 2000.

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_5/015_egyhazak.htm

https://web.archive.org/web/20080420094241/http://www.mako.hu/vallastortenetiprogram

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_4/009_i_egyhazak_muveszetek.htm

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/Mako6.html

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/index_3.htm

REFORMÁTUS ÓTEMETŐ

(Verebes városrész, Héderváry és Verebes utca)

Az 1700-as évek közepéig a városnak ez a része még néptelen, mivel Makó katolikus és református népessége a Nagyér túlsó felén telepedett le. Temetőiket viszont Nagyér innenső oldalán létesítették, mivel a korabeli rendelkezéseknek megfelelően temetkezni csak lakott területen kívül lehetett. A reformátusok első temetője a mai Szent János téren, majd a Széchenyi tér mögötti területen volt. Mikor ezek a temetők beteltek, 1759-ben nyitották meg sírkertjüket a jelenlegi helyen. A református ótemető Makó legrégi máig használatban lévő temetője. Verebes városrész legmagasabb pontján létesült, ahová már a középkorban is te-metkezett a településen élő muzulmán vallású lakosság. A „Török temető” nevet még a 20. század elején is ismerték és használták a városban. A temetőt 1861-ben déli irányban bővítették, területe azóta nem változott.

A sírkert főbejárata egykor a mai Héderváry utca felöli bejárat volt. Tőle balra állt a temetőcsősz vertfalú háza. 1971-ben, az új ravatalozó építésekor helyezték át a főbejáratot a mai, Verebes utcai részre.

A legősibb fejfák akác- vagy tölgyfából készített négyzetes keresztmetszetű oszlopok, úgynevezett „gömbös fejfák” voltak, amelyek csúcsai csillag, buzogány vagy turbán alakban végződtek. A legtöbbször csak az elhunyt nevének kezdőbetűit vésték föl rájuk. Később már rákerült a teljes név is; ekkor az oszlop fejezetét úgy képezték ki, hogy a feliratot az időjárás viszontagságaitól minél jobban megvédjék. Ezeket az egyszerű emlékjeleket néha festették is. A halászok és vízimolnárok fejfái különlegesek voltak, gyakran hajóorr alakot mintáztak. Sajnos mára már egyetlen ősi, gömbös fejfa sem látható az ótemetőben.

Kultúrtörténeti jelentőséggel két sír rendelkezik. Pozsgai János kereskedő urnás síremléke 1838-ban készült. A klasszicista alkotás szakavatott kőfaragó munkája, amely méltóságot és erőt fejez ki. Fölül füzérdíszt, alól pedig az elmúlás szimbólumait, koponyát és lábszárcsontokat láthatunk. Kristó János síremléke a makói temetők egyetlen agyagműves („gölöncsér”) munkája. Mivel a család tagjai tégla- és cserépégetők voltak, a síremlék égetett agyagból készült, amelyet magyaros levéldísszel kereteztek.

A temetőben több híres makói polgár nyugszik. Szirbik Miklós prédikátort, a város első krónikását kérésére nem az ótemplom melletti sírkertbe, hanem hívei közé temették. Itt találjuk a Dobsa, Istók, Galamb és Nagy-György családok síremlékeit is. Itt nyugszik többek között Juhász Antal (1797–1873), Nagy Károly (1858–1942), Szirbik Sándor (1889–1958) és Hajdú Gábor (1902–1971) lelkész, Nagy Gyula szobrászművész (1907–1983), valamint Diósszilágyi Sámuel főorvos (1882–1963), és Erdei Ferenc (1910–1971) politikus.

Urbancsok Zsolt

Fotók: Mágori Dániel

Ugrás Makó Város hivatalos honlapjára:

Mako_logo_feher