Gazdaház – és a homlokzatán a fülkés Mária szobor (Makó, Kálvária u. 30.)

Máriát, Jézus anyját, a magyar néphagyomány, de a római katolikus és a görögkeleti vallású lakosság is nagy tiszteletben részesítette, itt az Alföld déli szegletében is. Boldogasszony, Boldogságos szűz, Szűzanya, Szűz Mária elnevezései ismertek hazánkban. A Mária-ünnepekhez gazdag paraszti hagyományanyag kapcsolódik. A legtöbb Mária- ünnepen, főleg a Sarlós, Havi, Nagy- és Kis-Boldogasszony napján búcsú volt a Máriának szentelt búcsújáró helyeken: Gyűd, Andocs, Celldömölk, Csatka, Remete, Verebély, Pócs, Radna, Csíksomlyó, Máriacell stb. Ezekről a helyekről hazahozott kegyképek és szobrok számára készítettek szekrényszerű, ún. Mária-házakat, melyeket a sarkos elrendezésű parasztszobák asztalszögletében, a szentsarokban állítottak fel. A népi vallásosság fontos jellemzője a közösségi jelleg, amely együtt jár egyfajta kifelé fordulással. Több kutató — közöttük igen különböző irányultságúak — hívta már fel a figyelmet arra, hogy a paraszti vallá¬sosság sokszor kifejezetten extrovertáltnak tűnik. Kétségtelen, hogy a val¬lás gyakorlása döntő szerepet játszik a népi hitéletben, s ennek nyomán a hangsúly a külsődleges, mások által is lát¬ható, ellenőrizhető megnyilvánulásokra esik. Ezt a fajta kifejező erőt láthatjuk a makói gazdaház homlokzatára elhelyezett fülkés Mária szoborban.

A házat különösen maradandóvá teszi a szoborfülkés oromzat, amely alföldi viszonylatban ritka, különösen a Szűzanya alakjával. A festett gipszszobor Máriát, mint napba öltözött asszonyt ábrázolja. Lába alatt a hold, megtiporja a sátánt jelképező kígyót. Fején tizenkét csillaggal díszített barokkos korona, amely nemcsak a szeplőtelen fogantatásra utal, hanem arra is, hogy Mária királyné, a magyarok nagyasszonya, sőt napba öltözött asszony is. Bal kezét szívére teszi, jobbjában jogart tarthatott. A ház jól reprezentálja alapterületében a 19. század eleji népi építészetet, átalakítása után tömeghatásával, gondosan falazott tornácával a 19. század végi gazdag paraszti életmódot; értékét nagyban emeli népi szakrális jellege.

Források:

Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc dr. Szeged: Csongrád Megyei Önkormányzat. 2000.

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_5/015_egyhazak.htm

https://web.archive.org/web/20080420094241/http://www.mako.hu/vallastortenetiprogram

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_4/009_i_egyhazak_muveszetek.htm

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/Mako6.html

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/index_3.htm

GAZDAHÁZ

(Kálvária utca 30., 1815, átépítve 1895-ben; romantikus stílusú, helyi védettségű épület)

A Kálvária utcát 1815-ben mérték és osztották ki a város egyre gyarapodó katolikus vallású lakossága számára. Sokan úgy emlegették, mint a katolikusok főutcáját. Egységes képet mutatott, mivel mindkét oldalán fehérre meszelt, az utcára a végükkel álló zsellér- és gazdaházak sora épült. A Kálvária utca 30. számú házat a kezdetektől egy család birtokolta. Zsellérháznak épült, szoba, konyha, kamra elrendezéssel, amelyhez hosszanti tornác csatlakozott toldalékostetővel. Eredetileg nád vagy zsindely fedte. 1844-ben Oláh Mihály telkes gazda örökölte, majd 1893-ban Börcsök Ferencnek és nejének, Oláh Etelnek a birtokába került. Az új tulajdonosok a házat kéttratkusossá alakíttatták át: a gazdaházban három szoba, két kony-ha, két kamra, egy-egy tehén- és lóistálló, valamint kocsiszín épült. A tornác téglapilléres mellvédet kapott. Itt csak a két konyhának és a pincének volt bejárata, a kamrákba és a gazdasági épületekbe az udvarról lehetett bejutni.

A Kálvária utcára néző házvéget romantikus stílusban alakították át. A régi, fűrészelt díszítésű deszkaoromzat helyett, a városban igen kedvelt, jellegzetes, falazott oromzatot építettek. Ennek csúcsa nem hegyes, hanem négyszögletes, sarkain kis, kéményszerű elemekkel, melyekre mázas cserépgombokat illesztettek. Az oromzat közepén íves záródású szoborfülke, mellette egy-egy zsindelyes padlásablak. A három elemet vakolatdíszekkel foglalták egységes keretbe. A szemöldökpárkányt duplasoros cserépsor védte. A hatos osztású ablako-szárnyakat változatos vakolatkeretek vették körbe, a homlokzatot négy falpillér (pilaszter) tagolta. A díszítőelemeket sajnos 1975-ben leverték, az utcai frontot kőporral vakolták.

Az Alföldön igen ritka a szoborfülkés oromzat, különösen a Szűzanya alakjával. Városunk történésze, Tóth Ferenc így ír erről: „A festett giszszobor Máriát mint napba öltöztetett asszonyt ábrázolja. Lába alatt a hold, megtiporja a sátánt jelképező kígyót. Fején tizenkét csillaggal díszített barokkos korona, amely nemcsak a szeplőtelen fogantatásra utal, hanem arra is, hogy Mária királyné, a magyarok nagyasszonya, sőt napba öltözött asszony is. Bal kezét szívére teszi, jobbjában jogart tarthatott. A ház jól reprezentálja alapterületében a 19. század eleji népi építészetet, átalakítása után tömeghatásával, gondosan falazott tornácával a 19. század végi gazdag paraszti életmódot; érétkét nagyban emeli népi szakrális jellege.”

Urbancsok Zsolt

Fotók: Mágori Dániel

Ugrás Makó Város hivatalos honlapjára:

Mako_logo_feher