Görögkatolikus templom - 1786. – Makó, Templom köz 5.
Az 1526-os mohácsi vész után hazánk több mint másfél évszázadig a török uralma alá került, az addig virágzó városok nagy részét elpusztították. A Szegedtől harminc kilométerre fekvő Makó is ennek lett áldozata. A megszálló hatalom csak 1718-ban hagyta el a várost. A görög szertartású katolikusok létszáma ekkor még csekély, ezért a római katolikus közösség részeként éltek, mert sem templomuk, sem lelkipásztoruk nem volt. 1740-re olyan tekintélyes lett a hívek közössége és anyagi helyzete, hogy a közösség vezetője, Sáfrán Demeter imaház építésébe kezdett. Stanislavich Miklós, csanádi püspök 1743-ban ruszinokat telepített Makóra. Makón jelentős román ajkú unitus élt, akik románul végezhették a szertartásokat, szemben a magyarokkal, akik csak szlávul. De nemcsak nyelvi ellentétek voltak az unitus közösségen belül, hanem nemzetiségiek is.
1747. január 6-án a közösség vezetője a kántorral és a gondnokkal gyalog indult Temesvárra a csanádi püspökhöz – mint Makó földesurához –, hogy a templom számára földterületet kérjen. Három hónap múlva megkapták őseink azt a területet, ahol a templomunk ma is áll. 1748-ban már egy zsindelytetős, vályogfalú templomban imádkozhattak. Ekkor indították el az iskolájukat is, amely egészen az 1948-as államosításig az egyház intézménye volt. Sáfrán Demeter, majd Papp Demeter után a közösség a nagyváradi püspökhöz fordult, hogy Kövesdi Mihály kántortanítót szentelje föl számukra papnak. Ettől kezdve Makó a nagyváradi püspök fennhatósága alá került. A közösség évről évre gyarapodott és látva, hogy a város többi feleke-zete templomot épít, őseinkben is felmerült a vágy egy saját kőtemplom iránt. Húsz családfő ezért úgy döntött, hogy kétheti kaszálásból gyűjtött napszámát ajánlja föl azért, hogy a keleti rítusú katolikusoknak is legyen kőtemploma Makón, ám az összeg kevésnek bizonyult. Elszántságuk nem ismert akadályt, ezért Mária Teréziához fordultak segítségért. A kérésük meghallgatásra talált, így Sarkadi Matuz parókus vezetésével 1776-ban megkezdődhetett a templom építése. 1778. október 13-án (ónaptár szerint október 1-jén) az Istenszülő oltalmának tiszteletére szentelték föl a templomot.1844-ben a templom tetejére zsindely helyett cserép került, és új toronysisakot kapott. Ebben az esztendőben látogatta meg a közösséget Erdélyi Vazul makói születésű nagyváradi püspök (1794–1862), aki az ezüstfoglalatú faragott keresztet hozta ajándékul. Fölszentelésének 100. évfordulójára a templomot 1878-ban kibővítették, mivel kicsinek bizonyult: új kórus, toronyföljáró és sekrestye épült, amely 1978-ban, majd 2010-ben ismét megújult. A centenáriumra készített emlékirat beszámol arról, hogy ebben az időben már magyarul végzik a szertartásokat, a fordítást helyi használatra a kántor, Brezán Demeter készítette el.
Freskók a görögkatolikus templomban - A festmények a makói születésű Torma Imre nevéhez köthetők, aki neobarokk stílusban alkotott. Gróh István pannói alapján 1928-ban megfestette a makói görögkatolikus templom falképeit. A szekkó technikával készült képeken tovább él az ikonosztáz mozgalmassága. A festett architektúra kellemes belső hatást kelt, amelyhez a diadalívet, mint építészeti elemet vette alapul. Az oldalfal ablakait egy-egy ívbe foglalta, a mennyezet három falképét páros hevederívvel különítette el.
A templom belsejében rokokó stílusú ikonosztáz található, ami sokáig az egyszerű belső egyetlen dísze volt, miután a mennyezet eredeti festése megsemmisült. Az ikonosztáz 1887-ben megsérült, amikor villám csapott a templomba. A mai képeket a makói származású és itt nyugvó Gosztincsár Ferenc festette. Főoltára téglaépítmény, befalazott ereklyés kővel, szentségházzal. 1933-ban kis Szent Teréz tiszteletére a hívek adományaiból mellékoltárt készítettek, amely Choma József makói születésű miskolci festő alkotása.
Az 1778-ban épült görögkatolikus templom fölszereléséhez tartozó tárgyak közül többet a megye iparművészeti kincsei között tartanak számon. Erdélyi Vazul (1794–1863) makói születésű püspök 1844-ben ajándékozta az ezüstbe foglalt, puszpángfa faragású talpas keresztet. A míves faragás ezüstbe foglalt, fölhúzott, domborított, cizellált rózsakoszorús tagozott talp három angyalfejjel, akantuszleveles, balluszteres szár, angyalfejekből kiinduló csipkézett latinkereszt alakú kereszttest, benne Krisztus életéből vett jeleneteket (megfeszítés, Szent család) ábrázol. Talpán körül vésve: Basilie Erdélyi Episcop.: 1844
A hátsó székek rokokó, a padok copf, a szószék klasszicista stílusban készült.
A templom további érdekessége a téglakerítés, mely több mint kétszáz éves múltjával egyedülálló a maga fajtájában. Az épület főbejárata fölött emléktábla található: „Isten dicsőségére építtette dicső emlékű Mária Therézia császár s királynő 1778-ban a görög katolikus híveknek. Belsőség megújíttatott 1887-ben.” Az épület műemléki védettséget élvez.
Források:
Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc dr. Szeged: Csongrád Megyei Önkormányzat. 2000.
https://web.archive.org/web/20080420094241/http://www.mako.hu/vallastortenetiprogram
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/index_3.htm
GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM
(Templomköz utca, 1778., barokk, műemlék)
Makón a görögkatolikus hitet a legnagyobb arányban az 1740-es évek elején a városba telepített ruszinok képviselték. Míg a református és a katolikus népesség a Nagyértől nyugatra telepedett meg, a jövevényeket Stanislavich Miklós püspök-földesúr a Nagyér addig lakatlan, keleti felére telepítette le (ez a mai báró Erdélyi püspök utca, Toldi és Bajza utca környéke). A sokáig Orosz fertálynak nevezett városrész lakosai első, egyszerű imaházukat 1747-ben emelték ezen a helyen. A hagyomány szerint húsz makói görögkatolikus hívő elszegődött dolgozni a mezőhegyesi koronabirtokra. Fizetségként nem pénzt kértek, hanem azt, hogy az uralkodó, Mária Terézia segítse őket „kőtemplomuk” megépítésében. A királynő támogatásával 1778-ra készült el a későbarokk stílusú épület, amelyet nyolc évvel később, 1786-ban szentelték fel az Istenszülő Oltalmára. Búcsúját október első vasárnapján tartják.
A görögkatolikus templom külső díszítése minden hivalkodástól mentes. Legmutatósabb szélesen kidomborodó toronysisakja, amelynek csúcsán aranyozott hármaskereszt (ortodox vagy pápai kereszt) látható. Erőteljesek a vízszintes tagolóelemek: a toronysisak alatti kettős párkány és a szintén kettős koronázópárkány, amelyek különleges fény-árnyék hatást keltenek. A sarkok barokkosan lekerekítettek. A tornyot a fal síkjából enyhén kiemelkedő, függőleges vakolatsávok, úgynevezett lizénák tagolják. A hozzáépített és a főnézet egységét némileg megbontó feljáró 1878-ban készült. A torony bronzfedésű sisakjával és szegmentíves, zsalugáteres ablakaival kellemes hatást kelt.
Az egyhajós templomba lépve az első dolog amely megragadja a látogató figyelmét, az a csodálatos ikonosztázion. A díszes, rokokó alkotás egy villámcsapán következtében megsérült, ezért szerkezetét 1887-ben megerősítették, faragványait újraaranyozták, képeit újrafestették. Az ikonok készítője a hagyomány szerint a helyi kántor fia volt, azonban a festés nagy valószínűséggel Gosztincsár Ferenc aradi művész munkája. A főoltár téglaépítmény befalazott ereklyés kővel, a liturgikus szabályoknak megfelelő szentségházzal. A mellékoltárt 1933-ban állították a hívek adományaiból Kis Szent Teréz tiszteletére. A templom jelenlegi falfestményeit az Iparművészeti Főiskola tanára, Gróh István tervei alapján a makói születésű Torma Imre készítette el 1928-ban.
A főként ruszin és román nemzetiségekből álló, az 1830-as évek végére már a kétezer lelket számláló görögkatolikus közösség gyarapodása miatt 1878-ban kórussal bővítették a templomot, ekkor készült el a toronyfeljáró és a sekrestye is. A templomban található székek rokokó, a padok copf stílusúak. A szószék klasszicista stílusban készült. Ebben a templomban keresztelték meg 1794-ben a Makón született Erdélyi Vazul görögkatolikus püspököt.
Urbancsok Zsolt
