Szent István, István király, a régiségben Szent Király (1001–1038), a kereszténnyé vált magyarság első uralkodója, a szakrális hagyomány és tudat szerint az ország és nemzet mennyei patrónusa, istápja- írja Bálint Sándor. Augusztus 20.-a, Magyarország nemzeti ünnepe és hivatalos állami ünnepe az államalapítás és az államalapító I. István király emlékére. A nap egyben a magyar katolikus egyház egyik – Magyarország fővédőszentjének tiszteletére tartott – főünnepe.

Szent István ezer éve a magyar államiság szimbóluma. Személyéhez legendák sora kötődik, kis és nagy legendáriuma a szentté avatás előzménye volt. Jobb karja egyházi kultusz tárgya, akárcsak koponyacsontjai. A magyar korona is, melyet a XII. században alakítottak ki, így István nem viselhette, az ő nevéhez kötődik. István fő érdeme a magyarság európai beilleszkedése. Sikerei titka: egyensúlyteremtő képessége.

A belvárosi katolikus templom főoltára is erről a kultuszról mesél, és arról az erős hazafias meggyőződésről amely jellemezte városunk lakosságát a 19. században. Ez a 48-as hazafias gondolkodás testesült meg a Szent István a koronát fölajánlja Máriának főoltárképen, 1854-ben Csajághy Sándor püspök Beneventura Emler (1831–1862) bécsi történeti festővel készíttetett. Az oltárkép a Bach-korszakban keletkezett, híven jellemzi Csajághy Sándor püspök töretlen kiállását a nemzeti eszme mellett. Ezt a hazafias hitvallást erősíti az oltárképen a korona díszasztalkájára helyezett magyar címer megjelenítése is.

Források:

Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc dr. Szeged: Csongrád Megyei Önkormányzat. 2000.