XV. stáció

FELTÁMADÁS

Iz 49,9-13

Azok számára, akik a görög rítus szerint ünneplik a húsvétot, a feltámadásról ez az ikon beszél. Címe Anabászisz – leszállás, alászállás („pokolra szállás”-nak is fordítják). Az ikon nem a feltámadásnak az emberekre gyakorolt hatását állítja elénk (tehát nem a szarkofágból kiszálló, az alvó katonák mellett ellebbenő Üdvözítőt látjuk), hanem Jézus feltámadásának tényét értelmezi.

Az arany háttér a kegyelem fényét jelenti, amely a nézőpontot adja az értelmezéshez. Az élő, végtelen fényből lép elénk a misztérium. Jézus új létrendre nyíló mandala-kapuban áll, háta mögött számunkra ismeretlen mélység van. A kékkel a mennyek országát jelzik az ikonok, és az Atya is ugyanilyen „kékségből” az ő országából nyújtja ki kezét például a II. és az V. stáció tábláján. A feltámadt Üdvözítő ruhájának szövete egészen finom, fénnyel telített. Lábai alatt sötétlik az alvilág, amelynek nincs többé hatalma a lelkeken. Kapui nincsenek már, partjai töredezettek: létezik, reális lehetőség számunkra az Istentől való elszakadás, de nem vagyunk már kiszolgáltatottjai ennek a hatalomnak.

Bízhatunk abban, hogy a Gondviselés célba juttatja életünket, hiszen Isten öröktől fogva az üdvösségre szánt bennünket.

Ezt a boldog szabadulást, a félelmek, a fájdalmak feloldását fejezi ki Krisztus energikus mozdulata, amellyel szinte kirántja az elveszett emberi nemet, Ádámot és Évát, férfit és nőt, a sötétség országából. A szenvedélyes szeretet mozdulata ez, annak gesztusa, aki nem tudja elviselni, hogy kedvesét megaláztatás érje – még ha voltaképpen megérdemelné is azt, „Megvigasztal az Isten.” Éppen ő – minket. Nem szoktunk erre gondolni. Elszámoltatásról, büntetésről szoktunk beszélni. Azt megérdemeljük. Pedig ez is ott áll a Szentírásban: Ő ismeri, mit szenved a bűnös.

Csak az tud szeretni, akit szeretnek. Nekünk valóban van esélyünk arra, hogy megtanuljunk szeretni.

Források:

https://szignum.hu/rolunk/boldogasszony-iskolanoverek

https://www.iskolanoverek.hu/kozossegben-elunk/kik-vagyunk/rendtortenet