X. stáció

LEMEZTELENÍTIK

Zsolt 69,21

A keresztút mélypontja ez. A halál lehet fájdalmas, de nem szörnyű annak, aki tudja, hogy a létnek azon a titokzatos kapuján hová lép be, és kihez tart. A zsoltáros szavai pontosan kifejezik, hogy mi a legszörnyűbb: ha az embert szellemi és lelki mivoltában utasítják el. Amikor a közösség, amelyhez küldetett, és amelyhez tartozik, kimondja, hogy ő úgy, amint van, és aki, ami – nem kell. Ha megfosztják annak lehetőségétől, hogy átadja magát nekik, mondván: „Lehetnél egy értéktelen senki, úgy kellenél, de így nem. Sok vagy ide. Zavaró tényező vagy. Nem kellesz.” Jézus éppen ezt élte át.

Az ikonok a sötétkét (vagy fekete) háttér a megváltásra szoruló lét kilátástalanságát szimbolizálja. Ugyanazt fejezi ki, mint amikor a Szentírás azt mondja: „éjszaka volt.” A szűrkészöld fal az elutasítás hidegét, a közösség elevenségének hiányát jelenti, de a keletről jövő apró fények jelzik, hogy a sötétséget végül felváltja majd a világosság: a búzamag a földbe hull, és százszoros termést hoz.

Szólni kell most Jézus öltözékéről is. Az ikonon az öltözék a test része, amely láthatóvá teszi viselőjének szellemi-lelki habitusát. Ebben az összefüggésben nem festhetünk Jézusnak bíbor inget és kék köpenyt, hiszen sem az isteni, sem az emberi természet nem vehető és ne vitatható el Jézustól. A fehér gyolcsköpeny, a vérszínű bélés valóban teste, vére, azt jelzi, amivé Jézus lenni akart – és ami lett is – népe számára: odaadott ép kenyér és bor, amely elfogadható, de éppúgy vissza is utasítható. A ruhát leszaggató katona itt, ezen a mélyponton visszautasít, letipor és semmibe vesz mindent, amiről úgy gondolja, hogy kisszerű lényét veszélyezteti.

Források:

https://szignum.hu/rolunk/boldogasszony-iskolanoverek

https://www.iskolanoverek.hu/kozossegben-elunk/kik-vagyunk/rendtortenet