III. stáció

ELSŐ ELESÉS

Siral 1,9

A Szentírás nem beszél arról, hogy Jézus elesett volna. Ha azonban a kereszthordozást úgy tekintjük, mint sorsunk vállalását, akkor ez esés nélkül elképzelhetetlen. Jézus egészen magára vette az emberi természetet, az ember pedig szükségszerűen át kell, hogy élje a földre zuhanást. Nem egyszerűen gyengeségről, fáradtságról lankadásról van szó. Testünk földből vétetett, lelkünk Istentől származik: a fent és a lent pólusa meghatározza a kereszt vertikális, égbe mutató vonalát. Amint Szent Pál írja: ha vele együtt meghalunk, vele együtt fel is támadunk. Életünk során többször meg kell tapasztalnunk a földre kerülést, a semmivé válást, gyakran azért, mert ezt mások akarják nekünk. Éppen ebbe az állapotban válunk képessé arra, hogy észleljük Isten felemelő, életünkre igent mondó erejét.

A vörös háttér hagyományosan az isteni energia jelképe, amely életet önt a teremtésbe, ezen keresztül pedig az isteni szeretet is kifejezi, amelynek támogatását szüntelenül megkapjuk.

Források:

https://szignum.hu/rolunk/boldogasszony-iskolanoverek

https://www.iskolanoverek.hu/kozossegben-elunk/kik-vagyunk/rendtortenet