Az I. világháborúban mintegy 8500 makói katona vett részt, és 1300-an haltak hősi halált. Már 1921-ben fölmerült a gondolat, hogy emlékművet állítsanak nekik. A költségeket a város, adakozások és jótékonysági rendezvények fedezték. A kiírt pályázatot Pásztor János nyerte meg. A szoborcsoportot a főtéren állították föl, és 1929. szeptember 29-én, Szent Mihálynak, a mennyei seregek vezérének a napján adták át, ami jelképesnek is tekinthető. A középpontban a hazájáért életét adó katona leomló alakja látható. Jobbjával fegyverét fogja, testét oltalmazón egy ősmagyar vitéz tartja. Mellette a gyász kifejezőjeként egy fiatal nő imádkozik. A jobb oldali mellékalak a hazáért munkára kész magyar ember allegóriája, bal oldali mellékalak: anya gyermekével, a békét, a nyugalmat, a családot szimbolizálja. A mészkő talapzat oldalain a hősök névsora olvasható. Az emlékmű fölirata: „A hazáért 1914-1918”
