Igazgyöngyök útja – Makó – Mária tiszteletének helyi emlékei
Makó város 800 éves múltjában több felekezet is nagy szerepet játszott. A hitközösségeket tekintve katolikus, ortodox keresztény, zsidó és református volt jelen. Ezen felekezetek mindig külön-külön városrészekre telepedtek le. A településen belül Buják volt a katolikusok által lakott faluszerű egység. Az újjá település után legalább fél évszázad telt el, mikorra a hitélet igényes tárgyi emlékei megszülethettek.
Az itt élőkben nagyon erősen élt Mária tisztelete, amely több szakrális kisemlék és szobor állíttatásában, a Mária búcsúhelyre való zarándoklatokban mutatkozott meg. A makói hívek számára a legfontosabb kegyhely Máriaradna és Szeged-Alsóváros volt. Radnára a Kisasszony napi (szeptember 8.) búcsúra zarándokoltak, Szeged-Alsóvárosra pedig Havi Boldogasszony napján (augusztus 5). A zarándoklatok általában többnaposak voltak, amit legtöbbször gyalog tettek meg. A makóiak máriaradnai zarándoklata 1767-ig vezethető vissza. Szent István plébániatemplom barokk stílusban, 1765–1772 között épült.
A Szent István katolikus templomban és környékén található Mária emlékek és szakrális kincsek:
Piéta – 1759-ben készült a fából faragott Pietà, amely már nem provinciális alkotás. A barokk mozgalmasságát a ruharedőkkel, Jézus testének plasztikus ábrázolásával, a színek látványos alkalmazásával érzékelteti.
Ugyanennek a kéznek az alkotása lehet a szintén fából faragott Szentháromság-szobor is. Az ujjak és a kezek megformálása, az alakok ülő kompozícióba helyezése is hasonló. Itt a szobor dinamikusságát a ruharedőkön túl a kézmozdulatok is kifejezi. Szintén egyetemes művelődéstörténeti emlék a hordozható Mária 18. század végi fafaragvány. Ritka szép alföldi barokk alkotás.
A főoltárképet Csajághy Sándor püspök rendelte meg Bécsben Emler Beneventura (1831–1862) bécsi történeti festőtől. A makói főoltár képének témája: Szent István a koronát fölajánlja Máriának. A napba öltözött Máriát a magyarok nagyasszonyaként ábrázolja, ahogyan Mátyás király óta 1946-ig a magyar pénzeken – még a kálvinista Bethlen Gábor aranyain is – látható. A Rafael modorában, gondosan megfestett oltárkép önmagában is impozáns munka, de azzal, hogy mellette jobb oldalon bárddal és királyi jogarral Szent László, balról a lábakhoz helyezett koronával Szent Imre herceg fehér márvány szobra áll, az oltáregyüttes a magyar nemzeti királyság eszméjének hordozója. A három Árpád-kori szent együttes ábrázolása a reformkorban a nemzeti függetlenség gondolatának kifejezőjévé vált. Azzal, hogy az oltárkép a Bach-korszakban keletkezett, híven jellemzi Csajághy Sándor csanádi püspöknek, a kép megrendelőjének töretlen kiállását a nemzeti eszme mellett. Ezt a hazafias hitvallást erősíti az oltárképen a korona díszasztalkájára helyezett magyar címer megjelenése is. Mindez az önkényuralom idején bátor és hazafias megnyilatkozásnak számított. A főoltár építészeti tagoló elemén balról, vándorbottal a kezében, Szent Rafael arkangyalt ábrázolja, amint harsonával hirdeti az utolsó ítélet közeledtét; jobbról az ítélet angyala, Szent Mihály arkangyal látható. Kezében mérleggel és lángpallossal.
A Havi Boldogasszony-kép féltett kincse a belvárosi templomnak. A képről a szegedi ferences atyák levéltárában őrzött följegyzés szerint: Az előző képet ugyanis – mint azt hitelt érdemlő öregek előadják – a Havi Boldogasszonyról, „az 1552. évi zűrzavar idején, amikor a törökök Szegedet első ízben elfoglalták, s minden ami szent, felforgatva megszentség-teleníttetett, bizonyos szegediek a veszedelem elől kimentették, és megmenekülve a legközelebbi városba, Makóra magukkal vitték, ahol tényleg látható a templomba belé¬pőnek baljára eső oldalon, a mellékoltáron, és a nép nagy tiszteletben tartja.” Ordinansz Konstantin ferences barát Szegeden, 1831-ben megjelent könyvében szintén leírta a kép Makóra kerülését: „Ami pedig különösen a Boldogasszony képet illeti, azt a képet, mely Mátyás király korában ott [Szeged] tiszteltetett, valamely ájtatos keresz¬tény 1552-ben a közveszélyből kiragadta, és hihetőleg Makó városába átvitte […] Páter Székesy Gábor azt írja, hogy ő e szent képet tulajdon szemével ott látta, sőt azon oltár¬nál a szentmisét is szolgáltatta az 1819-ik évben.” Mivel a szeged–alsóvárosi templom titulusa Havi Boldogasszony, a ferences barát természetesnek vette, hogy a főoltárkép eredetileg a római Sancta Maria Maggiore templom kápolnájában őrzött oltárkép másolata volt. A történeti hagyományokat tisz¬telő Csepregi Imre (1876–1954) makói apátplébános könyvében szintén Szegedről eredeztette. Bálint Sándor elhibázott kísérletnek tekintette Csepregi Imre véleményét, vele szemben azt állította, hogy a makói kép 18. századi lehet. „A makói kép – írta – régi¬sége mellett kardoskodó állításnak csak mondai értéke van. Másfelől is elképzelhetet¬len, hogy egy kegyképet csak úgy odaajándékozzanak egy másik templomnak.” Brutyó Mária makói születésű restaurátorművész 1994–95-ben restaurálta a képet. Festékelemzést végeztetett, valamint röntgen-, infra-, ultraibolya- és luminescens fel-vételeket is készíttetett. Ezek alapján és művészettörténeti elemzése szerint a kép az 1700 körüli években keletkezhetett. A Sancta Maria Maggiore kegyképet V. Pius pápa engedélyével 1572-ben Borgiai Szent Ferenc másolhatta le. Minden további másolat – a makói is – erre vagy az erről készült másolatokra vezethető vissza. A makói szentkép kegyképnek nem tekinthető, csodatevő hagyomány ugyanis nem fűződik hozzá, de a város művelődéstörténetének legkorábbi maradandó értékű alkotása.
Szűz Mária szobor- Immaculata szobor, a nép „kűkép”-nek nevezte, 1760 körül
Az 1835. évi Canonica visitatio szerint igen régi és jó állapotú, nem tudni, ki és mikor állította föl, adománnyal nincs ellátva. Szerkezetileg jól komponált alkotás. Négyzet- keresztmetszetű erőteljes lábazatát hangsúlyos párkány zárja le. Erre helyezték a karcsú, kannelura nélküli, kompozit fejezetű oszlopot. Mária redőzött ruhában földgömbön áll, fölfelé tekint, fején tizenkét csillagú koszorú van. Az első világháború idején léckerítés vette körül. Az egyház a szobrot 1999-ben Fésűs Károly restaurátorral helyre állíttatta. Ekkor a templom bejárati ajtajától balra állították föl. Gyulay Endre püspök 2000. december 13-án – dr. Habsburg Ottó, a Pán-európai Unió elnökének jelenlétében – szentelte föl.
A makói Szent Anna-szobor, a Vörösmarty és Árpád utca sarkán található. Barokk stílusban készült, 1890-ben. A talapzatán lévő tábla tanúsága szerint özv. Felberbauer Andrásné született Braun Anna állíttatta; a szobor anyaga márvány.
A Szentháromság-szobrot 1888-ban Fodor Péter (Árpád u. 3.) állíttatta. Régi fényképen jól kivehető a kard, kulcs és kereszt attribútum; így a három ábrázolt szent: Szent Pál, Szent Péter és Nepomuki Szent János. Ha kételyünk lenne, Schvób Antal városi mérnök rajzán a harmadik szent – a kereszt attribútum és a karing alapján – félreérthetetlenül Nepomuki Szent Jánossal azonosítható. A felhőkön az Atya és a Fiú között félgömb, fölötte galamb képében a Szentlélek. A férfialakként ábrázolt Atya kezében kormánypálca van, érzékelteti, hogy ő irányítja a világot. Az emlékmű jó összhatású, már nyoma sincs a szokásos pompázó díszítésű barokk megformálásnak; egyszerűség és hivalkodásnélküliség jellemzi. Alakjait eredetileg színesre festették. A szoborcsoportot 1940-ben a szegedi Bicskei Karle István templomépítő barát restaurálta. 2002-ben a város önkormányzatának megbízásából Szigeti Márton kőrestaurátor állította helyre Paszt György és Zahora András kőszobrász-restaurátorok közreműködésével. A Nepomuki Szent Jánosnak tartott, fölismerhetetlenségig elpusztult alakot az ikonográfiai egység jegyében János evangélistaként – könyv attribútummal a kezében – faragták újjá.
A város német ajkú lakossága az 1770-es évek közepén Nepomuki Szent János tiszteletére kápolnát emelt. A városi tanács 1852-ben a forgalmi akadályt okozó épület áthelyezését kérte a püspökségtől. A kápolnát a Sokmalmok terén építették föl, és ezt a kápolna titulusáról Szent János térnek nevezték el. Csajághy Mártonnak, a csanádi püspökség jószágigazgatójának kegyes bőkezűségéből Nepomuki Szent János díszes szobrával ékesítették. A helybéli plébános 1857. május 16-án áldotta meg. Nepomuki Szent János napján ott misét mondanak, és a vigíliáján, valamint egész oktávájában litániákat tartanak. Ennek a kápolnának a gondját csekély ellenszolgáltatásért Németh János takácsmester viseli.” A kápolna oldalfalán vörös márvány emléktábla állt: MŰEMLÉK | KEGYES ADOMÁNYOKBÓL | ÉPÜLT 1856-IK ÉVBEN. A városi tanács városrendezési okokra hivatkozva 1968-ban kötelezte az egyházat a kápolna lebontására. Nepomuki Szent János szobra ekkor a Szent István plébániatemplomba került. A kápolna helyére Kómárné Nagyfalusi Mária orvos kezdeményezésére 1996-ban Miholcsa József (*1953) marosvásárhelyi szobrászművész, a Makói Művésztelep tagja haranglábat készített. Az emlékművet a millecentenárium évében, Szent Gellért vértanú halálának 950. évében a Máltai Szeretetszolgálat országos elnöke, Kozma Imre atya áldotta meg.
Különleges személyek a templomban:
A magyar nemzeti színjátszás megteremtője, Kelemen László 1806-tól 1812-ig a templom orgonista kántora volt. Ebben az időben alkotta, és ebben a templomban hallhatták hívei azt a kilenc karácsonyi éneket, amely ilyen irányú munkásságából fönnmaradt.
A két világháború közötti időszakban a római katolikus egyház nagyobb szertartási apparátusa és erősebb kötöttségei révén nagyobb mértékben megtartotta híveit, mint a református. A katolikusok körében gyakoribb volt a templomba járás, és kevesebb, aki elszakadt az egyházától. 1948. május 22–23-án Mindszenty József bíboros az országos Mária-év keretében látogatást tett Makón a Maros menti Mária-napokon, és a Szent István téren felállított oltárnál több tízezer hívő előtt mutatott be misét. Az eseménynek jelentős politikai súlya is volt, hiszen az akkori hatalom egyházellenes intézkedéseket tett.
Elevenen él az emlékezetben Csepregi Imre (1876–1954) pápai prelátus munkássága, mivel teljes elhivatottsággal látta el papi feladatkörét, szorgalmazta az esperesi kerület fejlődését, és egész emberi mivoltával a hívek lelki életének megerősítésén munkálkodott. Egyik makói így jellemezte a helyi papok munkásságát: „attul merítöttem, mer azér egy pap csak más, mint egy édesanya, az csak másképp tud beszélni az embör gyerökivel, és énbelém, mondhatom, hogy az táplálta a hitöt…”. A makói hívek buzgón vettek részt az egyházközségi életben: szentmiséken, egyesületekben, búcsúkon; sőt az 1930-as években a hívek jóvoltából saját énekeskönyv jelenhetett meg.
Források:
Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc dr. Szeged: Csongrád Megyei Önkormányzat. 2000.
https://web.archive.org/web/20080420094241/http://www.mako.hu/vallastortenetiprogram
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/index_3.htm
SZENT ISTVÁN PLÉBÁNIATEMPLOM
(Szent István tér, barokk, 1765–1772, műemlék)
A város török utáni újratelepülése idején a katolikus vallású lakosság az egykori Buják városrészben, a mai plébániatemplom környékén telepedett le. A torony nélküli, igen egyszerű templom hamar szűkössé és elavulttá vált, így helyére Engl Antal csanádi püspök támogatásával 1765 és 1772 között építtették fel a ma is álló, díszes, barokk plébániatemplomot. Tervezőjét nem ismerjük. A templomot Szent István tiszteletére szentelték fel, búcsúját augusztus 20-án tartják.
Az épület kecses tornyát a Szeged felől érkezők már messziről látják. Az eredeti barokk toronysisakot a reformkorban átépítették, ez mind stílusában, mind arányaiban megbontotta az épület stílusegységét. A külső homlokzat meghatározó elemei a függőleges vakolatdíszek, amelyek igen egyszerűek. A tagolt főhomlokzat egyenes vonalait az oromfal barokkos, csigavonalban végződő ívei és a szoborfülkéi teszik mozgalmasabbá. A főbejárat felett Engl Antal püspök rokokó stílusú, gazdagon díszített címere látható.
Az épület külsejének egyszerűségéért kárpótol a templombelső gazdag tagolása, arányos szerkezetű fölépítése. A háromhajós, csehboltozatos templomteret a szentélytől diadalív választja el. A nyújtott szentély apszisában lévő barokk főoltár 1852-ben készült. Az oltárképet Bonaventura Emler bécsi festő készítette, amelynek témája a szentkorona felajánlása Szűzmáriának. Azzal, hogy közvetlenül mellette Szent Imre és Szent László márványszobra áll, az oltár a nemzeti királyság eszméjét jeleníti meg. A mellékoltárok Szent József és Szent Anna tiszteletére készültek. Különlegesen díszes a rokokó stílusú szószék, amelynek alsó részén Krisztus példabeszédeinek jelenetei láthatók, valamint a klasszicizáló keresztelőme-dence, melynek tetején lévő plasztika Jézust megkeresztelését ábrázolja.
A templom legnagyobb kincse az a Havi Boldogasszony kép, amely a város újratelepülése idején, a 17–18. század fordulóján került Makóra, így a város egyik legrégebbi képzőművészeti–művelődéstörténeti emléke. Az a monda kapcsolódik hozzá, hogy a festményt 1552-ben menekítették Szegedről a fosztogató török hadak elől Makóra. Az alkotás Máriát ábrá-zolja karján a gyermek Jézussal; előképe a római Santa Maria Maggiore bazilika kegyképe.
Nemcsak a plébániatemplom, hanem az udvarán álló Mária szobor (Immaculata) is műem-léki védettséget élvez. Az egykor Kűképnek nevezett alkotás a város legrégebbi szobra (18. század közepe).
A Szent István téri épületegyüttes a plébániatemplommal és a közvetlen közelében épült parókiával, iskolával, egyéb szakrális emlékeivel és épített lakókörnyezetével nem csak a város egyik legpatinásabb része, hanem a katolikus hitélet központja is.
Urbancsok Zsolt
