A 19. században már élénk élet folyt a Makó körüli külső szállásokon a tanyák között. Az itt élő népesség vallási igényei kielégítésére 1892-ben egy ún. „resicai” öntöttvas „körösztöt” állítottak, majd Makó városa, a makói római katolikus plébánia és a helyi lakosság támogatásával templomot emeltek. 1907. szeptember 1-jén szentelték föl. A 7 szer 12 méteres templomot később szentéllyel bővítették. A templom egyhajós, síkmennyezetű, ablakai csak a déli oldalon vannak. Bejárata fölötti, 17 méter magas, négyzetes alapú tornyában két harang lakik. Oltárképét Dehény Lajos festette. Ma oltárával, szobraival, zászlóival, képeivel egyedülálló tükrözője az egykor többezres tanyai lakosság vallási életének. A visszaemlékezések szerint a templom búcsúin a II. világháború előtt, „amikor még nem volt szétrobbantva a népség… rengeteg nép volt mindég.” Napjainkban itt szentmisét Páduai Szent Antal, Szent Lajos és az Őrangyalok ünnepéhez kapcsolódóan tartanak. A templom mellett álló plébánia 1942-ben épült.
