Már az 1854. évi ország leírás szerint „a köznép Makón mindent talicskába rak, … még a vizes kantákat is a Marosnál abba rakják”. Déry Tibor Felelet című regényében azt írja Makóról, „hogy ott eleven ember úgy nem lép ki a házból, hogy magával ne vinné a talicskáját, mert Makón a talicska az, mint pesti férfinek az aktatáska, nőnek a retikül”. Nem saroglyás, hanem ládás talicska alakult ki, ebbe tették a vizes kantákat, evvel jártak a piacra, a malomba, a szőlőbe. Babakocsiként is ezt használták. A járdákat azért kezdték aszfaltozni, mert jól gurul rajta a talicska. A hagymatermelőknek nem lévén kocsijuk, lovuk, ez volt a teherhordó eszközük, így vált a belterjes gazdálkodás első fecskéjévé (Erdei Ferenc). A két világháború között még annyi volt belőlük, mint ma a kerékpárból.
